Kiss Gabor
2007-06-08 13:30:00 UTC
Az alábbi rémtörténet a szerzõ engedélyével továbbítva.
(A címét én kaptam ki. Ha valakinek kell, forduljon hozzám!)
kissg
----------------------------------------------------------------------
From ***@mail.datanet.hu Fri Jun 8 14:47:04 2007
Date: Fri, 08 Jun 2007 14:46:24 +0200
From: Sandor Katalin <***@xxxx.xxxxxxx.hu>
To: <...>
Subject: internetbank mai rémálom hosszú
Ha Varjú Ági írta volna, szórakoztató is lenne :-) Így csak hosszú.
Internet-bankolok. Bátor lány lévén. Vásárolok is interneten, meg a
bankügyeimet is ott intézem.
Budapest Bank, csak hogy más ne keveredjen rossz hírbe.
Máma ülök a gépnél, dolgozom szorgalmasan. Egyszercsak érkezik egy mail a
banktól, hogyaszongya: Az ön új kódja XYkriksz-kraksz-1234, ezt 30 percen
belül használhatja bejelentkezéshez, aztán meg kell változtatnia, bla-bla.
Nomost, én ugye nem kértem új kódot, úgyhogy nem értem. Szolíd pánik vesz
erõt rajtam. Nem vagyok az a kattincsunkráhamárküldték fajta, úgyhogy nem
jelentkezem be, hanem GYORSAN hívom a BB-t: mi a jófene folyik itten?
Zenélnek. Számokat pötyögök, próbálom eldönteni, hogy melyik szolgáltatás
kell (egyik se a felajánlottak közül), aztán valakihez odakerülök LASSAN. Az
átkapcsol. Zenélnek. Telnek a percek. Nõi hang jelentkezik: Internetbank.
Sóhaj, meg vagyok mentve. Nõ végigkérdezi az összes adatomat (szlaszám
középsõ hat jegye, netpinkód különbözõ számjegyei, anyám neve, telefonszám,
lakcím, emilcím - már mindent tud rólam). Meghallgatja a problémámat,
megérteni látszik. Aszongya, biztos a férjem, vagy valaki a családból kért
ilyen. Mondom, mindenki önálló nálunk, és az ÉN számlámhoz ÉN férek hozzá.
Ha férjem próbálkozna, arról kapnék értesítést sms-ben, de nem. Ha BÁRKI
próbálkozna, kapnék értesítést sms-ben. Ki a fene kért tehát új jelszót, és
hogyan?
Nõ feladja, átad a mûszakiaknak. Kedves úr, mondja, hallja, hogy SMS
üzenettel van problémám. Mondom, nem igazán. Újra elölrõl. Úr belemegy
rendszerbe, megállapítja, hogy tényleg kiküldtek ilyen üzenetet. (Hm. Innen
indultunk). Hát, nem tudja. Majd utánanéznek, és akkor... de hogy ki az a
ksandor, a férjem? Mondom nem, az én vagyok. Nem érti. Tisztázzuk. Azt
mondja, nem tudja, de inkább menjek vissza az ügyfélszolgálatra, és ziher
vasz ziher függesszem fel a szolgáltatást - és a jövõ héten majd
visszajeleznek, hogy mi van. Én itt picit regisztert váltok az
idõintervallum okán. Azt mondja, de péntek van. Mondom, számítógép,
rendszer, csak ki lehet deríteni. Azért függesszünk, mondom. Mit lehet
tudni.
Vissza az ügyfélszolgálatra. Másik ember: Jácint (õ fõszereplõ lesz, neve is
van). Középsõ számjegyek, netpinkód. Na itt már picit türelmetlen kezdek
lenni (ekkorra eltelt fél óra. Látom már, ahogy az összes pénzecském svájci
bankszámlán pihenget...). Újra elmondom. Jácint (kedves, segítõkész): kis
türelmet. Zene. Biztos, hogy nem a férjem? Zene. Majd jön a hír: Nem
veszítettem el mostanában a levéltárcámat? Mmert az van, hogy valaki egy
bankfiókban Sándor Katalinként azonosította magát, és új jelszót kért.
Biztos, hogy megvan a személyim? Meg útlevél, jogsi? Mondom: dehát van ez az
aláírási karton, ahol meg kell adnom, hogy a Bank hogyan fog engem hitelesen
azonosítani. Azon a személyim szerepel. Jácint: de az mindegy. Amúgy tényleg
az, mert minden megvan. De itt már nem annyira szolíd pánik van rajtam:
valaki a városban szabadon van, mint egy hajóágyú, és nekem adja ki magát!
Úgyhogy gyorsan arra jutunk, hogy az internetbankot nemiscsak felfüggesztjük
- mely esetben telefonon reaktiválható - hanem letiltjuk, mely esetben
személyesen kell befáradnom valamely fiókba az újra-aktiváláshoz. (Gondolom,
a bíróság elõtt mégis jobb esélyeim lesznek, mikor a pénzem próbálom
visszaszerezni, ha MINDENT megtettem...). Jácint ígéri, utánanéz, és fél-egy
órán belül visszahív.
Én ülök. várok. NEM vagyok nyugodt.. munka nem megy. Óra múlva tényleg
visszahív. Konklúzió:
Nyugodjak meg, semmi baj nincs. Csak az történt, hogy valakinek a céges
internetes szolgáltatásához a középsõ nyolc számlaszám-jegye ugyanaz, mint
az enyém, és õ kért telefonon új jelszót, és rossz volt a vonal is, és ezért
az ügyintézõ félreértette, és nekem adtak új jelszót. Várok. Csönd. Kérdem:
igeen? Jácint: most akkor nincs tehát semmi baj, bemegyek a fiókba, és ott
reaktiváltatom a szolgáltatásomat. Hááát, mondom, ez az én semmibaj
kategóriámba nemigen fér bele. Mert szerintem az történt, hogy: Rámhozták a
szívbajt, eltelefonáltam ma egy órát a munkanap közepén, aztán még rámegy
pár órám, hogy megközelítsek egy bankfiókot, és ott eljárjak a jövõ héten -
mindezt hamis infó alapján (hiszen nem azt mondta, hogy 'talán',
'valószínûleg' SK-nak maszkírozott némber garázdálkodik a városban, hanem
ezt tényként közölte velem, ami hamisnak bizonyult). Jácint: dehát én
akartam letiltatni a szolgáltatást. Én: Tehát akkor jól értem, hogy ÉN
követtem el itten hibát? Jácint: neem, dehát hogy ez az eljárás. Én: nem
lehet, hogy itten a banknál valaki volt, aki elkúrta és nem is kicsit, és
ezért a banknak minimum nagyon-nagyon sûrûn exkuzálnia kéne magát? Esetleg
harakirit felajánlani, vagy ügyintézõ fejét tálcán, vagy kéthónapos
nyaralást Bora-Borán? (na jó, ezt nem mondtam...). De szerinte nem. Abban
maradtunk, hogy rögzíti, hogy panaszom van, és 15 munkanapon belül majd
értesítenek, hogy mire jutottak.
Szerintetek ez rendben van? Most akkor írjak a PSZÁF-nak, a
fogyasztóvédelemnek, a fókusz plussznak, a blikknek?
Vagy legyek boldog, hogy jó helyen van a pénzem?
Nincs itt egy vállalkozó kedvû fogyasztóvédõ jogász?
Éljen a párnaciha!
SK
(A címét én kaptam ki. Ha valakinek kell, forduljon hozzám!)
kissg
----------------------------------------------------------------------
From ***@mail.datanet.hu Fri Jun 8 14:47:04 2007
Date: Fri, 08 Jun 2007 14:46:24 +0200
From: Sandor Katalin <***@xxxx.xxxxxxx.hu>
To: <...>
Subject: internetbank mai rémálom hosszú
Ha Varjú Ági írta volna, szórakoztató is lenne :-) Így csak hosszú.
Internet-bankolok. Bátor lány lévén. Vásárolok is interneten, meg a
bankügyeimet is ott intézem.
Budapest Bank, csak hogy más ne keveredjen rossz hírbe.
Máma ülök a gépnél, dolgozom szorgalmasan. Egyszercsak érkezik egy mail a
banktól, hogyaszongya: Az ön új kódja XYkriksz-kraksz-1234, ezt 30 percen
belül használhatja bejelentkezéshez, aztán meg kell változtatnia, bla-bla.
Nomost, én ugye nem kértem új kódot, úgyhogy nem értem. Szolíd pánik vesz
erõt rajtam. Nem vagyok az a kattincsunkráhamárküldték fajta, úgyhogy nem
jelentkezem be, hanem GYORSAN hívom a BB-t: mi a jófene folyik itten?
Zenélnek. Számokat pötyögök, próbálom eldönteni, hogy melyik szolgáltatás
kell (egyik se a felajánlottak közül), aztán valakihez odakerülök LASSAN. Az
átkapcsol. Zenélnek. Telnek a percek. Nõi hang jelentkezik: Internetbank.
Sóhaj, meg vagyok mentve. Nõ végigkérdezi az összes adatomat (szlaszám
középsõ hat jegye, netpinkód különbözõ számjegyei, anyám neve, telefonszám,
lakcím, emilcím - már mindent tud rólam). Meghallgatja a problémámat,
megérteni látszik. Aszongya, biztos a férjem, vagy valaki a családból kért
ilyen. Mondom, mindenki önálló nálunk, és az ÉN számlámhoz ÉN férek hozzá.
Ha férjem próbálkozna, arról kapnék értesítést sms-ben, de nem. Ha BÁRKI
próbálkozna, kapnék értesítést sms-ben. Ki a fene kért tehát új jelszót, és
hogyan?
Nõ feladja, átad a mûszakiaknak. Kedves úr, mondja, hallja, hogy SMS
üzenettel van problémám. Mondom, nem igazán. Újra elölrõl. Úr belemegy
rendszerbe, megállapítja, hogy tényleg kiküldtek ilyen üzenetet. (Hm. Innen
indultunk). Hát, nem tudja. Majd utánanéznek, és akkor... de hogy ki az a
ksandor, a férjem? Mondom nem, az én vagyok. Nem érti. Tisztázzuk. Azt
mondja, nem tudja, de inkább menjek vissza az ügyfélszolgálatra, és ziher
vasz ziher függesszem fel a szolgáltatást - és a jövõ héten majd
visszajeleznek, hogy mi van. Én itt picit regisztert váltok az
idõintervallum okán. Azt mondja, de péntek van. Mondom, számítógép,
rendszer, csak ki lehet deríteni. Azért függesszünk, mondom. Mit lehet
tudni.
Vissza az ügyfélszolgálatra. Másik ember: Jácint (õ fõszereplõ lesz, neve is
van). Középsõ számjegyek, netpinkód. Na itt már picit türelmetlen kezdek
lenni (ekkorra eltelt fél óra. Látom már, ahogy az összes pénzecském svájci
bankszámlán pihenget...). Újra elmondom. Jácint (kedves, segítõkész): kis
türelmet. Zene. Biztos, hogy nem a férjem? Zene. Majd jön a hír: Nem
veszítettem el mostanában a levéltárcámat? Mmert az van, hogy valaki egy
bankfiókban Sándor Katalinként azonosította magát, és új jelszót kért.
Biztos, hogy megvan a személyim? Meg útlevél, jogsi? Mondom: dehát van ez az
aláírási karton, ahol meg kell adnom, hogy a Bank hogyan fog engem hitelesen
azonosítani. Azon a személyim szerepel. Jácint: de az mindegy. Amúgy tényleg
az, mert minden megvan. De itt már nem annyira szolíd pánik van rajtam:
valaki a városban szabadon van, mint egy hajóágyú, és nekem adja ki magát!
Úgyhogy gyorsan arra jutunk, hogy az internetbankot nemiscsak felfüggesztjük
- mely esetben telefonon reaktiválható - hanem letiltjuk, mely esetben
személyesen kell befáradnom valamely fiókba az újra-aktiváláshoz. (Gondolom,
a bíróság elõtt mégis jobb esélyeim lesznek, mikor a pénzem próbálom
visszaszerezni, ha MINDENT megtettem...). Jácint ígéri, utánanéz, és fél-egy
órán belül visszahív.
Én ülök. várok. NEM vagyok nyugodt.. munka nem megy. Óra múlva tényleg
visszahív. Konklúzió:
Nyugodjak meg, semmi baj nincs. Csak az történt, hogy valakinek a céges
internetes szolgáltatásához a középsõ nyolc számlaszám-jegye ugyanaz, mint
az enyém, és õ kért telefonon új jelszót, és rossz volt a vonal is, és ezért
az ügyintézõ félreértette, és nekem adtak új jelszót. Várok. Csönd. Kérdem:
igeen? Jácint: most akkor nincs tehát semmi baj, bemegyek a fiókba, és ott
reaktiváltatom a szolgáltatásomat. Hááát, mondom, ez az én semmibaj
kategóriámba nemigen fér bele. Mert szerintem az történt, hogy: Rámhozták a
szívbajt, eltelefonáltam ma egy órát a munkanap közepén, aztán még rámegy
pár órám, hogy megközelítsek egy bankfiókot, és ott eljárjak a jövõ héten -
mindezt hamis infó alapján (hiszen nem azt mondta, hogy 'talán',
'valószínûleg' SK-nak maszkírozott némber garázdálkodik a városban, hanem
ezt tényként közölte velem, ami hamisnak bizonyult). Jácint: dehát én
akartam letiltatni a szolgáltatást. Én: Tehát akkor jól értem, hogy ÉN
követtem el itten hibát? Jácint: neem, dehát hogy ez az eljárás. Én: nem
lehet, hogy itten a banknál valaki volt, aki elkúrta és nem is kicsit, és
ezért a banknak minimum nagyon-nagyon sûrûn exkuzálnia kéne magát? Esetleg
harakirit felajánlani, vagy ügyintézõ fejét tálcán, vagy kéthónapos
nyaralást Bora-Borán? (na jó, ezt nem mondtam...). De szerinte nem. Abban
maradtunk, hogy rögzíti, hogy panaszom van, és 15 munkanapon belül majd
értesítenek, hogy mire jutottak.
Szerintetek ez rendben van? Most akkor írjak a PSZÁF-nak, a
fogyasztóvédelemnek, a fókusz plussznak, a blikknek?
Vagy legyek boldog, hogy jó helyen van a pénzem?
Nincs itt egy vállalkozó kedvû fogyasztóvédõ jogász?
Éljen a párnaciha!
SK